William Shakespeare egyik legismertebb vígjátékával zárja az évadot a Szegedi Nemzeti Színház. Az avoni hattyú több mint négyszázhúsz éves komédiáját Koltai M. Gábor állítja színpadra. A Vízkereszt, vagy amit akartok alkotói kedden délután a Reök-palotában közönségtalálkozó keretében meséltek a készülő előadás kulisszatitkairól.
Tavaly október elején a Szerelmes Shakespeare-rel indult a nagyszínházi évad és most Shakespeare-rel is zárul.
Marc Norman–Tom Stoppard–Lee Hall darabjának a végén, Viola megihleti William Shakespeare-t, aki elkezdi megírni a Vízkereszt, vagy amit akartok című komédiát.
A prózai társulat ezzel a darabbal zárja a nagyszínházi évadot április végén, így mintegy keretbe foglalva azt.
A Vízkereszt, vagy amit akartok a shakespeare-i komédiák sorban az utolsó darab, amiben minden korábbi vígjátékaiban kipróbált szerzői fogást bevetett a siker érdekében.
A színházi klisék alkalmazása lehetővé tette számára, hogy figyelmét a nyelv és az ábrázolás finomítására összpontosítsa.
Shakespeare fergeteges vígjátéka hajótöréssel indul és három esküvővel ér véget. A komédiában a bolondozás és a szerelem áll egymással szemben – ami tökéletes recept a sikerhez.
Hajótörés, álruhák, hamis szerelmeslevelek, szövevényes cselekmény, vidám csalafintaságok jellemzik ezt a remekül megírt darabot. A viharfelhők végül elvonulnak, és elérkezik a happy end.
A közönségtalálkozón Koltai M. Gábor többek között arról beszélt, hogy a hiedelemmel ellentétben Shakespeare nyelvezete nagyon is jól érhető a mai ember számára is, akkor lesz bonyolult, ha rossz a fordítás.
– A szegedi előadásnak most Nádasdy Ádám fordítása alapján olyan szöveggel vágtunk neki, amihez alaposan hozzányúltunk Zsigó Anna dramaturggal. Ha valamit mégsem lehet megérteni Shakespeare szövegeiben, akkor ott valami nagyon félre ment, vagy a fordítás rossz vagy a színészek nem mondják jól.
Koltai szerint a hetvenes években volt divat Magyarországon bonyolultan fordítani a nagy angol drámairól szövegeit. A szegedi előadás ebben a tekintetben is egészen más, sokkal korszerűbb lesz.
Menczel Andrea igazi szerelmes évadot tudhat majd maga mögött a premier után: a Szerelmes Shakespeare-ben és most is Violát személyesíti meg.
– A két figura között legfeljebb annyi hasonlóság, hogy mindketten fiú ruhába bújnak egy időre a színpadon, egyébként teljesen más karakterek – árulta el a színésznő, aki saját bevallása szerint is romantikus alkat, ezért álomszerű évadot zárhat.
Ikertestvére, Sebastian, akit Krausz Gergő személyesít meg, szintén túléli a tengeri vihart, de egymásról úgy tudják, a másik odaveszett a tengerbe.
A valóságban Viola fiúruhába öltözve Cesario néven Orsino herceg szolgálatába szegődik, míg Sebastian egy tengerész, Antonio pártfogását élvezi és csak jóval később találkoznak a képzeletbeli Illyriában, ahol a darab játszódik.
Az előadás egyik legkülönlegesebb karakterét, Böffen Tóbiást Kárász Zénó alakítja.
– Ez egy hedonista, öntörvényű, másokat céltáblának néző figura, akibe azért szorult némi igazságérzet is. Szóval, nem egy túl bonyolult lény, egy ingyenélő, aki a barátját is kihasználja, ott húzza le, ahol csak tudja – mondta el Kárász Zénó, aki számára nem teljesen ismeretlen a darab, mert 2005-ben hajóskapitányként már szerepelt benne.
A közönségtalálkozón az is kiderült, az előadást a rendező, Koltai M. Gábor egy elnagyolt huszadik században képzeli el, egy harmincas-negyvenes-ötvenes évekbeli angol arisztokrata világot álmodott a színpadra, így egy képzeletbeli térben, egy megragadható közelmúltbeli világban fognak a szereplők egymásba gabalyodni:
– Shakespeare soha életében nem historizált egyetlen egy másodpercre sem. Nála az ókori Róma sem Róma és Illyria is Anglia. Shakespeare darabjai egyetlen egy helyszínen játszódnak, a színpadon, akkor és ott, amikor ő írta. Ezért azt gondolom, hogy mindenkinek, aki hozzányúl a darabjaihoz ugyanez a logikus és életszerű kötelezettsége. Nem lehet a darabot és a figurákat visszarakni egy olyan muzeális közegbe, ami már akkor sem létezett, amikor ez a darab megszületett. Shakespeare soha nem volt korhű, a darab lelkéhez gyártotta a valóságot, ami mindig egy színpadi itt és mostot jelentett.
A készülő előadás díszleteit és jelmezeit Vereczkei Rita tervezte.
A látványtervezés során olyan színpadképet alkotott, ami akár kamaraszínházi térré is szűkíthető az intimebb jelentekhez, hogy azután kitáguljon és a látvány vehesse vissza a főszerepet.
A teljes cikk a Szeged.hu oldalon olvasható.