A Diótörő balett ötlete a cári színház egykori igazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje alapján olyan mese-balettet akart színpadra vinni, ami minden addigit felülmúl, mind hangzásban, mind pedig látványban. Csajkovszkijt kérte fel a muzsika megkomponálására. A hattyúk tava és a Csipkerózsika után harmadik, egyben utolsó balettje is nagy sikert hozott a szerzőnek. A Diótörő zenéjéből előbb a hat tételes szvit került bemutatásra 1892 márciusában, majd ugyanezen év decemberében bemutatták a pompásan kiállított színpadi művet is. A Diótörő a balett irodalom leggyakrabban játszott darabja lett.
Karácsony este a szülők díszítik a szalonban felállított hatalmas fát. A testvérek, Marika és Frici civakodása még a fa körül sem szűnik meg. Sorra érkeznek a meghívott gyerekek, barátságok kötődnek, a fiúk borsot törnek a kis lányok orra alá. Megkezdődik az ajándékok átadása. Rengeteg kedves játék, mesefigura, báb van a fa alatt levő díszes dobozokban. Késve betoppan a gyerekek mókás keresztapja, Drosselmeyer bácsi, aki különleges, felújított játékokat hozott a zsákjában. Marikának megtetszik egy régi diótörő báb. A kislány az este izgalmai után új játékát ölelve alszik el a karácsonyfa alatt. Álmában megelevenednek a nemrég átélt események képei, a bábok, a játékok életre kelnek, majd a szobát egerek népesítik be, élükön a gonosz Egérkirállyal. Megindul a kalandok sorozata. Diótörő herceg és barátai segítenek a lánynak, és újabb és újabb mesés helyekre sodorja őket a varázslatos mesevilág. Marika álmában, mint Mária hercegnő táncol Diótörő herceggel. A kislány hol félelmetes, hol csodálatos álmai jelennek meg a történetben, melynek végén újra együtt öleli egymást a család karácsony este.